:/

                    Szenvedek


Nagyon sokat szenvedek, mert én szívből szeretek,
S mert akit szeretek, vele együtt nem lehetek…
Könny csordul szememből, s végig csurog a szívemen,
Miért vagy velem könyörtelen? Mondd, te szerelem…

Mondd, miért boldogít, ha fájni látod szívemet?
Miért nem teszed boldogabbá emberi létemet?
Minden nap azt kívánom, bár ne lennék szerelmes…
Mert e világban így léteznem nagyon keserves.

Szerető szívemet magány pora fedi be,
Ezért nem látja őt e világban senki se…
Reménytelenség és sötétség uralkodik itt,
Lassan ott tartok, hogy nem merek szeretni senkit.

Kivájnám szívemet, hogy többé ne érezzek,
Hogy begyógyuljanak sebeim, s el ne vérezzek.
Hogy el ne vérezzek a több ezer sebemtől,
Mit hosszú évek alatt kaptam a szerelemtől.

Szenvedek, csak forgolódom, nyugalmat nem lelek…
Nincs mellettem szerelmem, mikor reggel felkelek.
Nem találom otthonom se helyem e világban,
Huszonhét év után már nem hiszek a csodákban.


                                                                Antal Dávid
                                                                 2014.04.30.