A franc ebbe az életbe

     Férgek rágjanak szét


Ássanak el engem a földbe jó mélyre,
Belemet rágja szét a föld összes férge,
Számomra nem hoz boldogságot az élet,
Öt-hat éve szívből várom már a véget.

Ha szerető szívem nem lehet senkié,
Kivágom s eldobom, így válva semmivé.
Hogy tovább dobogjon szívem, nincsen miért…
Létem mit sem ér, ha élnem nincsen kiért!

Rágjanak férgek, rágjanak szét kukacok,
Értek már engem éppen elég kudarcok.
Egy leszek a férgekkel, ők is csupaszok,
Miközben lelkemmel semmibe utazok.

A földben mélyen a sötétben elfekve,
Magányos vagyok, mert el lettem feledve.
Szívem rég ezer darabra van repedve,
Hogy éljek nő nélkül, halálra sebezve?

Jó lett volna egyszer, boldogan élni,
És a sok idegen embertől nem félni…
Nagy Ő rám talál, jó lett volna remélni,
S hogy viszont szeret valaki, azt megélni.

De ássanak engem a földbe jó mélyre,
Testemet rágja csak szét föld összes férge,
Mert nekem ŐT nem hozza el ez az élet…
Összetört a szerelem, így értem véget.


                                               Antal Dávid
                                                2013.12.08.