A természet lágy ölén

         Zöldellő park


Egy parkban üldögélek csendesen,
S minden emberre felnézek kedvesen.
Én csak szelíden mosolygok rájuk,
Hogy így még szebb lehessen a má-juk.

Park gyepén ugráló kis verebek,
Sikongatva fogócskázó gyerekek,
Egy könyvet olvasó hölgy a padon,
Akik színessé teszik a napom.

Egy parkban üldögélek csendesen,
S a lányokra mosolygok lelkesen.
Hátha viszonozzák mosolyomat,
Így szerezve szebb perceket, napokat.

Galambok keringőznek az égen,
Egy pár csókolózik a fa tövében.
Szellőtől hajladozik a virág,
Én így szeretlek téged nagyvilág.

Zöldellő park felett kéklik az ég,
Gyerekek a fogót nem unják még.
Én csak ott üldögélek csendesen,
S mindenkire rámosolygok kedvesen.


                                                Antal Dávid
                                                 2013.09.08.