:/

    Minden reggelem csalódás


Minden reggel csalódok, mikor felébredek,
Mert még mindig ebben a világban létezek.
Abban a pillanatban, hogy kinyitom szemem,
Tudom, hogy még élek s már is elmegy a kedvem.

Jobb lenne már végső sírhelyemen nyugodni,
Ott nem tudná senki lelkem tovább rugdosni…
Szívemmel játszani már nem tudna senki se,
És az égvilágon nem fájna már semmi se…

Tudom, egy nap eljön, így türelmesen várom,
De már nem a párom… csupán csak a halálom.
Elszenvedek még egyedül hosszú éveket,
Hogy halálom napján elátkozzam létemet.

Bárcsak már arcomat fedné a föld pora,
S eltűnne e világból létezésem nyoma.
A fájdalom bárcsak megszűnne végre bennem…
Bárcsak ne kéne tovább e világban lennem.

Minden reggel, mikor felébredek, csalódok,
Még mindig a reménytelenséggel bajlódok.
Dobogó szívem bárcsak megállna örökre,
S én ott fekhetnék egyedül egy mély gödörbe.


                                                               Antal Dávid
                                                                2014.05.28.