"A költészet nemessé tesz"

2015-ben az első versem

2015.01.08 22:26

       Új évre virrad


Hófehér köntösben sorakozó hegyek,
Körülöttem mindenhol, amerre megyek.
Kis Tiroli ösvényen járom utamat,
Egy időre feledni tudom múltamat.

Végtelen csend honol a Tiroli tájon,
Előttem a friss hóban még nincsen lábnyom.
Hegyormok mögül a Nap lassan bújik elő,
Arcomat megsimítja a hűs téli szellő.

Egy új nap, egy új év köszönt rám e napon,
S én sétálok kint a friss levegőn, a havon.
Az Újév első napjaiban Tirolban járok,
S csak megyek előre, hajtanak az álmok.

Fény felé nyújtózkodnak havas fenyvesek,
Melyek szívemnek e tájon oly kedvesek.
Szürke felhők úsznak át felettem az égen,
Lelkem boldogságra lel a téli napfényben.

Félméteres hó paplan borít minden mezőt,
E mesés látvány ad lelkemnek új erőt.
Mély nyugalom járja át szívem és lelkem,
Tirol helyett lehet, hogy Mennyországban keltem?

E szép tájon virradt rám az Új Esztendő,
Számomra az újév kezdése így kedvező.
Új remény fészkelte be magát szívembe,
Teljesülnek álmaim, újra hiszek benne!


                                                           Antal Dávid
                                                            2015.01.05.
 

© 2013 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapot Webnode