Ahol önkéntes vagyok

       Margaréta Otthon

 

Hol az élet mindig nyugodt, csendes,
Ott minden ember nagyon kedves.
Nagy sárgás épület áll, Kecskemét szélén,
Ahova én naponta járok be önként.

Legtöbben nyolcvan év felett járnak,
S lassan búcsút intenek a mának.
Mély ráncok ülnek ki vénülő arcukra,
Lassan alkony vetül az élet-harcukra.

Az idő erre lassú táncot jár,
Oly lassú, hogy úgy tűnik, szinte áll.
Sok-sok program várja a kedves lakókat,
Ezáltal tegyük színesebbé a napokat.

Általában derűs hangulatuk,
Néha felzeng múlt százados daluk.
Sok ősz fedő elmélkedik a régmúltján,
Miként sétált végig hosszú élet-útján.

Megéltek jó pár háborút, s békét,
Nyugalom övezi létük végét.
Az angyalok egyszer értük is lejönnek,
Értük is hullnak majd szemeinkből könnyek.

Ősszel a fáról hullnak a levelek,
Úgy múlnak el e kedves ősz fedelek.
De emlékük örökre mélyen bennünk él,
S hogy megöregedjünk, erősítik e célt.

 

                                                                                      Antal Dávid
                                                                                       2014.09.27.