Állandó álmodozás

        Elképzelt nyaralás

Szobámban fekszem, hol izzik a levegő,
Izzadságtól nedves alattam a lepedő.
Gondolataimban már jó messze járok,
Mögöttem vannak már az országhatárok.

Gondolatban egy tengerparton nyaralok,
A hűs tenger vizébe lábat lógatok.
S velem van ő is, kit oly nagyon szeretek,
Aki mellett én bárhol boldog lehetek.

Elhoztam magammal, hogy világot lásson,
Hogy életében ő is sok szép helyen járjon.
Hogy sok szép emléket őrizzen szívében,
S hogy boldogság tükröződjön két szemében.

Vígan lubickolunk hűs tenger vizében,
Szabadság lángol mind a kettőnk szívében.
S a Nap, amikor az égről levándorol,
Életem szerelme karjával átkarol.

Izzó naplementében fogom két kezét,
És szemeiben csodálom szívének tüzét.
Együtt vagyunk egy forró nyári hétvégén,
Lent a parton sétálunk a Hold fényénél.

Csillagok tengerén lebegünk éjszaka,
Ez lehetne életem legszebb szakasza.
Milliónyi csillag mi az égen ragyog,
Ha ő velem van, olyankor boldog vagyok.

Merengek a szobámban az ágyamon fekve,
Milyen szép nyár lehetne, ha velem lenne,
Ha elvihetném őt világot látni,
Tengerekben fürdeni, hegyeket mászni.

De ez csak egy elképzelt nyaralás csupán,
Minden délutánom magányos munka után…
Egyedül fekszem a szobámban s ő nincs velem,
Csak gondolatban, ott messze a tengeren.


                                                     Antal Dávid
                                                      2014.06.11.