Az élet diadala fölöttem...

          Kiütött az élet…


Kiütött az élet s elterültem a porban,
Nem tudom, hogy a helyem e világban hol van.
Egy régóta tartó kemény bokszmérkőzésen,
Huszonhat év után kiütéssel lett végem.

Porrá zúzta szívemet, s lelkemet az élet,
Elvett tőlem mindent s így létem semmivé lett.
Meghaltak az álmaim, nincs már semmi célom…
Nincs motivációm, mi átvinne a célon.

Föld porába hullnak szememből bús könnyeim,
Ez az élet elvette tőlem szeretteim…
Könnyeim végig hömpölyögnek arcomon,
Soha, senki nem fogja érteni bánatom.

Senki se fogja érezni, amit én érzek,
Amitől a boksz ringben szép lassan elvérzek.
Bumm, egy balhorog, majd egyből egy jobb egyenes…
Ebben a világban léteznem nem kellemes.

Hosszú, sötét alagút végén lehet-e fény?
Vagy nem is tér vissza hozzám többé a remény?
Kiütött az élet s elterültem a porban,
Már nem tudom, a helyem e világban hol van.


                                                               Antal Dávid
                                                                2014.01.17.