Az élet folyamán sodródva

      Hömpölygő élet


Vadul hömpölygő folyam az élet,
Nem tudom, hogy hova tart s mi végett.
Hatalmas hajó hánykolódik felszínén,
Melynek ott ülök én is a fedélzetén.

Hömpölyög az élet, mint egy folyó,
S nem tudhatjuk, hol köt ki a hajó.
Olykor mindent hatalmas, tömény köd borít,
Ekkor az ember fél, s kutya módra vonyít.

Néha vihar támad e tengeren,
S hullámok csapnak össze felettem.
Nyugtalanul háborgó élet tengeren,
Hiába kémlelem a partot, nem lelem…

Néha elvonul a vihar s csend lesz,
Lelkem is maga körül rendet tesz.
Van, hogy kisüt a Nap és fényesen ragyog,
Megesik néha, hogy én is boldog vagyok.

Vadul hömpölygő folyam az élet,
Az ember olykor-olykor eltéved…
Mert az élet végtelen, akár a tenger,
Ha nem vagy elég erős, a végén elnyel.

Folyam felszínén úszik a hajó,
S utazom rajta, ha jó, ha nem jó…
Nagy hajó sebesen úszik, mert nagy az ár,
Mit hoz a jövőm? Üres a látóhatár…


                                                  Antal Dávid
                                                   2014.01.19.