Az elmúlt évszázadokból egy emlék

            Gémeskút


Magasba nyújtózkodó régi gémeskút,          
Az alföld száraz porába mély lyukat fúr.     
Ott áll a pusztán régóta kiszáradva,
A sok mély hajolgatástól megfáradva.

Egykor vizet mertek belőle a tanyán,
Mint például az én drága dédnagymamám.
Naphosszat bólogatott a tanya mellett,
Bőszen szolgálta a tanyát, ahogy kellett.

De mára sajnos kiszáradt a hűs mélye,
Tova is költözött már a tanya népe.
Búzamezők hajladoznak körülötte,
Amíg fecskék köröznek vígan fölötte.

Csak nyújtózkodik felfelé a gémeskút,
Amíg a kötele odalent mélybe nyúl.
Kiszáradt a puszta és kiszáradt a kút,
De emlékét megőrzi örökre a múlt.


                                                   Antal Dávid
                                                    2013.11.22.