Az én világom

            Az én életem


Jártam már keleten, és voltam nyugaton,
Zötyögtem szekéren, utaztam vonaton.
Lábon járok a földön, égen repülőn,
Megéltem pár temetést, voltam esküvőn.

Melegem volt délen, fáztam fent északon,
Tél és a tavasz a két kedvenc évszakom.
E világba emberek közé születek,
Döntésem alapján gyűlölök, szeretek.

Ősszel és nyáron, eme két évszakon,
Szívemet, s lelkemet mindig lehangolom…
Boldogság - bánat, mi övezi a mámat,
Depresszió - jó kedv tölti ki szobámat.

Van, hogy néha állok, s van, amikor ülök,
Társaságban vagyok, vagy magányba merülök.
Küzdök és harcolok, de van, hogy feladom,
Ismeretlen köd hálózza be holnapom.

Ez az én világom, ez az én életem,
Döntéseim egyensúlyoznak a mérlegen.
Mi állandó: örök, a változás színes,
Hadd éljek úgy, ahogy nekem jó, légy szíves!


                                                Antal Dávid
                                                2014.09.06.