Múló remény
Sűrű ködben állok,
Csak is Ő rá várok.
Szívem még mindig hűen dobog,
De a remény múlandó dolog…
A remény elmúlik,
Még csak el sem búcsúzik.
Elmúlik, mint ahogy az élet,
S nem hagy mást, csak egy álomképet.
Csak egy álom marad,
Mi szívembe ragad.
De a remény semmivé lesz,
S már nincs semmi, mi boldoggá tesz.
Én egy senki leszek,
A ködben elveszek.
Múlandó az élet s a remény,
Mindig lesz egy lovag, de nem én.
Soha sem talál rám,
Hiába kívánnám…
Végtelen köd burkol magába,
Életem elvész a magányba.
Mivel fontos nekem,
Szívemből szeretem,
Csak Ő legyen boldog, mit sem én,
Hagyom, hogy elmúljon a remény.
Sűrű ködben állok,
Kínoznak az álmok.
Fojtogató téli hidegben,
Boldogtalanság van szívemben.
Antal Dávid
2015.01.08.