Az is elmúlik, mint az élet...

Múló remény


Sűrű ködben állok,
Csak is Ő rá várok.
Szívem még mindig hűen dobog,
De a remény múlandó dolog…

A remény elmúlik,
Még csak el sem búcsúzik.
Elmúlik, mint ahogy az élet,
S nem hagy mást, csak egy álomképet.

Csak egy álom marad,
Mi szívembe ragad.
De a remény semmivé lesz,
S már nincs semmi, mi boldoggá tesz.

Én egy senki leszek,
A ködben elveszek.
Múlandó az élet s a remény,
Mindig lesz egy lovag, de nem én.

Soha sem talál rám,
Hiába kívánnám…
Végtelen köd burkol magába,
Életem elvész a magányba.

Mivel fontos nekem,
Szívemből szeretem,
Csak Ő legyen boldog, mit sem én,
Hagyom, hogy elmúljon a remény.

Sűrű ködben állok,
Kínoznak az álmok.
Fojtogató téli hidegben,
Boldogtalanság van szívemben.


                                        Antal Dávid
                                         2015.01.08.