Bár lenne erőm megtenni

         Júniusi zápor


Szürke felhők gomolyognak fent az égen,
A lelkem jól eltévedt a sötétségben.
Vállaimon esőcseppek kopognak…
Egyedül mi értelme van a holnapnak?

Lelkem bús könnyeit elrejti az eső,
Szívemet elhagyta a remény és az erő.
Miért kell minden reggel felébrednem?
Mért nem halhatok meg? Miért kell léteznem?

Júniusi nyári zápor mossa arcom,
Meddig kell még várnom, míg eljő az alkony?
Egyedül e világban elveszett vagyok,
Remény és életkedv már régen elhagyott…

Nincs motivációm, nincs miért küzdenem,
A szerelem miatt elátkozott életem…
Szitáló esőben az udvaron állok,
Kaszás, te, halál angyala, csak rád várok!


                                                          Antal Dávid
                                                           2014.06.25.