Bár már odaát lehetne a lelkem

Irány a túlvilág


Sötétségben állok,
Létem végére várok.
Lassan elébe is megyek,
Csak e világban ne legyek…

Bátorság kell csupán
Huszonhét év után,
Egy kötél, egy pisztoly vagy kés,
Plusz még kis bátorság és kész!

Nincs lány és nincs remény,
Így minek éljek én?
Sok reménytelen szerelem
Tette tönkre az életem…

Nem motivál semmi…
Nem szeret viszont senki.
Pár éve teljes a sötétség,
Lelkemnek nincs segítség.

Szívem már nem dobban,
Ezer darabban van…
Egyszer majd úgy is meghalok,
Kár megélni a holnapot…

Megvénülni is kár,
Lány rám sehol sem vár…
Megöregedni egyedül?
Tönkrementem már legbelül.

A sötétben állok,
Halálomra várok…
Nos hát, elébe is futok,
S végre túlvilágra jutok.


                             Antal Dávid
                              2014.10.13.