Bár ne lenne az...

Esélytelen…


Szerelem…
Mért vagy reménytelen?
Szeretem,
mégsem ölelhetem…
Fájdalom,
hogy meg sem csókolom,
csak nézem,
közben belül vérzem…
mert tudom,
e csatát is bukom.
Elbukok,
messzire elfutok,
s takarom,
mert nem akarom,
hogy lássák,
arcom könnyek mossák.

Kristálygyöngy,
szememből sok bús könny
kifakad,
s folyik, mint kispatak
arcomon
vöröslő alkonyon.
Szerelem!
Értsd meg, hogy kell nekem,
egyedül
csak ő, tudom legbelül.
Ő minden,
legféltettebb kincsem,
ő éltet,
beragyogja e létet.
Szeretem,
mégis esélytelen…


                            Antal Dávid
                             2015.03.17.