Bárcsak valósággá válnának :/

              Csak álmok…


Álmaimból építettem magam köré várat,
De a megvalósulással mindegyik csak várat…
Egyszer vadászpilóta szerettem volna lenni,
De erről az álmomról gyorsan le kellett tenni…

Ritka genetikai betegséggel születtem,
Ez miatt már rengeteg álmomat elvetettem.
Nem lehettem hős katona, se vadászpilóta,
Testem pici maradt s nem szedte fel a kilókat.

Egy ember lennék, aki örök és halhatatlan,
Ki iránt az emberi tisztelet múlhatatlan.
Szerettem volna híres művész lenni, grafikus,
De úgy néz ki, hogy már ez az álmom sem publikus…

Művész nem leszek… hadd legyek hát haza költője,
A mostani népi hagyományok megőrzője.
Kérdés, hogy a nemzet követné-e szavaimat,
S ezzel megvalósítanák-e nagy álmaimat.

Nagy álmom, hogy legyen egy lány, aki szívből szeret,
Aki Földi életem végéig velem lehet.
Egy lány, aki magához ölel és hozzám bújik,
De külsőm miatt életem magányosan múlik.

Reménytelen, hogy e testben legalább egy lány szeret…
Szeretés helyett a legtöbb csak az arcomba nevet.
Úgy, mint a legtöbb ember, kik külsőmön nevetnek,
Porig aláznak olykor, pedig nem is ismernek.

Hogy apa legyek egyszer, az is csak egy szép álom…
Hiszen soha nem lelem meg hozzá a hű párom.
Jó lenne fiam, lányom karjaimban tartani,
Lefekvésnél nekik esti meséket mondani.

Várat építettem magam köré álmaimból,
De mára semmi sem maradt régi vágyaimból.
Barátnő, feleség, gyerekek ez mind csak álom…
Helyemet itt a Földön ezért nem is találom.


                                                             Antal Dávid
                                                              2013.12.12.