Brixen egyik hegycsúcsán

         Fent a hegycsúcson


Fent állok a havas hegycsúcson, a magasban,
Rengeteg apró város terül el alattam.
Csak állok a csúcson, s onnan nézek szerte szét,
Hátha végre meglelem életem szerelmét.

Fagyos levegőben a leheletem látszik,
Az élet még mindig az én szívemmel játszik…
Hiába állok ott fent, s hiába nézek le,
Engem jó messzire elkerül a szerencse.

Még innen a világ tetejéről sem látom,
Őt, akire főszerepet oszt minden álmom.
Nem látok mást csak hegycsúcsokat és felhőket…
Melyek meglovagolják a fagyos szellőket.

Ott a magasban a havas hegycsúcson állok,
Lányt fürkészem szemeimmel, akire várok.
Csak várom Őt… már sok hosszú s nehéz év óta,
De a remény kiveszett belőlem azóta…

Nincs lány… nincs remény sem… csak a sok havas hegycsúcs,
A magány völgyéből nincsen kivezető út.
Ott állok fent magasan a csúcson, hogy lásson,
A  lány, aki szeret, így végre rám találjon.


                                                          Antal Dávid
                                                           2013.12.30.