Csak a halálra vágyom

            Itt a vége…


Vadul lobognak a zászlók a szélben,
Én mozdulatlanul lógok a mélyben.
Szél érintését már nem érzem arcomon,
Elhagyott remény s élet eme alkonyon.

Vastag kötél fojtogatja vékony nyakam,
Egy felüljáróról vetettem le magam…
Meguntam a fájdalmat, amit érzek,
Amitől már nyolc hosszú éve vérzek.

Én már eleget éltem… úgy döntöttem,
S magamat a magasból levetettem.
Sok rosszat és szépet egyaránt megéltem,
Szeretni fog egy lány, sokáig reméltem…

De huszonnyolc év után, most, itt a vége…
Kihunyt vágyakozó szívem szép reménye.
Oly sok vereség után senkivé váltam,
S egy idő után már csak halálra vágytam.

Nem leltem szerelmet, nem leltem boldogságot,
Itt akartam hagyni már e zord világot…
„Lehetetlen alak vagy” hallgattam folyton,
S most hagyom, hogy a kötél halálra fojtson.

Itt a vége… Itt a vége mindennek…
Üteme lassul s megáll szívverésemnek.
A zászlók csak lobognak a vad szélben,
Én holtan lógok egy kötélen a mélyben.


                                                            Antal Dávid
                                                             2015.01.27.