Amikor ölelés kéne…
Amikor ölelés kéne, de nincs kitől,
Pár könny hirtelen a szemeimből kitör…
Mert szívemnek fáj, hogy nem vagy itt velem,
Te, aki mindennél fontosabb vagy nekem.
Elég volt egyetlen perc, hogy megszeresselek,
De nem elég egy élet, hogy feledhesselek.
Mosolyod látom, ha lehunyom a szemem,
Olyankor érzem, hogy megfogod a kezem.
Te vagy az, aki engem boldoggá tehetsz,
Ha fülembe súgod néha, hogy szeretsz.
De hangod is csak a fejemben létezik,
Mert csak álom vagy, aki el nem érkezik.
Amikor ölelés kéne, de nincs kitől,
Fájdalom tör szívemre a semmiből.
Bárcsak itt lennél és viszont szeretnél,
S nehéz napjaimon magadhoz ölelnél.
Antal Dávid
2015.03.17.