Csak jönne már el az a nap...

         Azt kívánom!


Régóta egyedül ballagok az úton,
A zord magányt már rettenetesen unom…
Bármerre járok, mindig egyedül megyek,
Meguntam… Azt kívánom, többé ne legyek!

Utamon, lépten-nyomon csókolózó párok,
Nekem örök álom marad, hogy Rá találok…
Hosszú magányos utam a semmibe vezet,
Több rosszat, mint szépet idéz fel az emlékezet.

Elég volt egyedül… így már eleget éltem…
A reménytelenségtől teljesen kiégtem.
Csak félelem lakozik bennem, csak félelem,
Hogy egyedül kell leélnem egész életem.

Már nem küzdök… motivációm is elhagyott…
Hogy elhantolnak, bár megélném már e napot!
Én már csak is a halálom napját várom,
Jöjjön el minél hamarabb, csak azt kívánom.


                                                          Antal Dávid
                                                          2015.01.30.