Mosoly nektek
Egy parkban üldögélek csendesen,
S minden emberre felnézek kedvesen.
Én csak szelíden mosolygok rájuk,
Ezáltal lehessen szebb a má-juk.
Barátságos természetemnél fogva,
Ülök itt vidáman mosolyogva.
Néha kacsintok derűs szememmel,
Minden embert szeretek szívemmel.
Egy parkban üldögélek csendesen,
S a lányokra mosolygok lelkesen.
Hátha viszonozzák mosolyomat,
Így szerezve szebb perceket, napokat.
Mosolygok, és közben reménykedem,
Hogy a lányt, aki szeret, meglelem.
Aki mosolyomba beleszeret,
És egy életen át velem lehet.
Én is e világnak vagyok a része,
Amit képviselek, maga a Béke.
Amíg csak élek, mosolygok rátok,
Hogy minél szebb lehessen a mátok.
Antal Dávid
2013.09.08.