Napom csodás pillanata
Csend volt, egyikünk sem szólt egy szót sem,
Csak ültünk némán egymással szemben.
Az idő is, mintha megállt volna,
Nem hallottam, hogy ketyeg az óra.
A csend csupán pár másodpercig tartott,
Bennem mégis boldogságot aratott.
Az a pillanat beragyogta napom,
Szívemben szertefoszlott a fájdalom.
Egyszer csak felnéztem rá a csendben,
S a pillanatot őrzöm szívemben,
Hiszen, oly kedves mosoly ült arcára,
Hogy új erőt adott szívem harcának.
Derűs szeme szemembe ragyogott,
Miközben vidáman rám mosolygott.
Kedves mosolyától a Mennyben jártam,
Oly szelíd tekintetet még nem láttam.
Mai napomban volt egy pillanat,
Mely oly csodás volt, hogy mindig megmarad.
Boldogság gyúlt egyből szívembe,
Mikor mosolyogva nézett szemembe.
A csend bárcsak sose ért volna véget,
Újraélném e szép pillanatképet.
A csend két szívből jövő mosolyt szült,
Melytől a mai napom megszépült.
Antal Dávid
2014.06.02.