Ha meghalnék…
Ha végre meghalnék,
Lelkem a fellegekbe szállna,
S ott fent végre szabaddá válna.
Lelkemnek senki sem ártana,
Szívemmel egy nő sem játszana…
Bárcsak ne léteznék!
Ha egyszer meghalok,
Többé már nem nevetnek rajtam,
Nem vergődök vesztes kudarcban.
Bántani többé senki se tud,
Megalázásokból több nem jut.
Távozni akarok!
Minek éljek?
Sosem fog szeretni, kit szeretek,
Nem jön el, kivel boldog lehetek.
Reménytelenség és félelem,
Csupán ennyi az én életem…
Mit reméljek?
Végleg eltávozom!
Megteszem! Legyőzöm félelmem,
A semmibe veszett életem…
Legbelül már semmit sem érzek,
Már oly rengeteg sebből vérzek.
Pokolba kárhozom.
Antal Dávid
2015.03.27.