Egy kedves rajongómnak :)

       Valkay Irénhez


Már régóta érnek bennem eme sorok,
Nehogy azt hidd, hogy rád sohasem gondolok.
Rád, aki oly sokszor ápolod a lelkem,
És próbálod a reményt tartani bennem.

Mindig jól esik beszélgetni veled,
Mert fel tudod szabadítani lelkemet.
Mosolyt csal komor arcomra jelenléted,
S lelkem mélyében így gyújtasz fényességet.

Mindig mondod, hogy megölelnél szívesen,
Miközben szemembe mosolyogsz kedvesen.
Hogyha vágysz rá, hogyha szeretnéd, ha kéred,
Szívből ölellek át én is téged Irénke.

Jó kollégaként nagyon tisztellek téged,
És örömmel nyújtok minden segítséget!
S hiányozni nem csak Anita tud nekem,
Hanem te is, kitől vidámabb a hetem.

Te, nekem az Istenhez is utat mutatsz,
Köszönök minden imát, mit értem mondasz!
Úgy érzem, kezdek jó lenni ott fenn, nála,
Kedves Valkay Irén, mindenért hála!

Bennem e kedves sorok végre megértek,
Ajkaim s tollam hegyére most kiértek.
Régóta szeretnék szépet írni neked,
Hogy feldobjam napod s beragyogjam heted.


                                                             Antal Dávid
                                                              2014.07.03.