Egy új élet hajnalán

          Az élet palotája


A semmi közepén áll egy hatalmas palota,
Ez maga az élet, az emberiség otthona.
Hatalmas palota rengeteg szobával,
Hol mindenki maga küzd meg a sorsával.

Az embert az életben a kíváncsiság hajtja,
Van, hogy másik szobába nézünk, ha nincs zár rajta.
Mint ahogy én, most egy új szobába lépek,
Hajt a kíváncsiság, vajon hova érek.

Egy olyan szobába térek, ahol még nem jártam,
Hol olyan dolog vár rám, amit még nem csináltam.
Hogy én feladtam volna? Erről itt nincs szó!
Csak nyitva áll előttem egy újabb ajtó.

Hogy belépjek rajta, hajtja a vágy a szívemet,
Tán pozitív irányba görbítené létemet.
Rengeteg szobás nagy palota az élet,
Nem tudhatod, melyik szobában mi érhet.

Hogy melyik ajtó mit rejteget, én sem tudhatom…
De sok ajtó közül, mi nem tetszik, becsukhatom.
Élet palotája a rejtélyek vára,
Nem tudod, mit rejteget számodra mára.

Mindig azt mondják, hogy „rossz után csak is jó jöhet!”
Az ajtó elől, így elgörgetek minden követ.
Az életemben valami újra vágyom,
Amitől megszűnik ez a sok rémálom…


                                                     Antal Dávid
                                                      2014.01.20.