Egy újabb...

               Kudarc


Újabb harc eredménye újabb vereség,
Mert a fájdalomból soha nem elég…
Minden alkalommal pofára esek,
S lehúz a mélybe, depressziós leszek.

Mit nekem szerelem, mit nekem élet…
Semmi sem érdekel, semmi sem éltet.
Magamba zárkózok, és jól elbújok,
Többé inkább senkihez se szólok.

Jobb lenne inkább szív nélkül élni,
Mint a lehetetlent folyton remélni.
Nem érdekelne, hogy ki szeret s ki nem…
Nem érdekelne többé egy lány sem.

De van szívem és érző ember vagyok,
Így lelki fájdalmaim hatalmasok…
Elviselni őket eléggé nehéz,
Utcán a sok lány folyton csak lenéz…

Boldogság… Mi az? Bárcsak tudnám én is,
Ha szeretne valaki, történne velem szép is.
De nincs esély, nincs remény az életben…
Örökre törött maradok lélekben.

Kudarc a sorsom, csupa vereség,
Eldobnám életem, hogy ha tehetném.
Bárcsak ott fekhetnék már a föld alatt,
Életkedv bennem egy csepp sem maradt.


                                                            Antal Dávid
                                                             2014.06.12.