Egy újabb dalfeldolgozás

     Utcákon, tereken


Közeli helyeken, utcákon, tereken,
Lépkedek egyedül és reményvesztetten.
Az egész testemben, szívemben, lelkemben,
Reménytelenül lángol a szerelem…
Rajta ül az idő vékony kis nyakamon,
Köd borít be engem magányos utamon,
Arcom mossa eső és szárítja a szél,
A ködben nem látom, hogy merre van a cél.
A sűrű ködben lehet végleg elveszek,
Attól félek, mindig boldogtalan leszek.
Elégek lassan a szerelem tüzében,
Nekem nincsen helyem a lányok szívében.

Közeli helyeken, utcákon, tereken,
Üldögélek egyedül a zord hidegben.
Nincsenek karok, hogy átkaroljanak,
Lányok félnek attól, hogy hozzám bújjanak…
Utcákon, tereken dideregve ülök,
Csak álom melegít, melyben elmerülök.
Egy álom melenget, melyre nincsen remény,
Bár lottózom, nem lesz enyém a nyeremény.
Főnyeremény lehetetlen a számomra,
Így vetül sötétség egyetlen álmomra.
Remény nem létezik, soha nem lesz párom,
Utcákon utamat magányosan járom.

Közeli helyeken, utcákon, tereken,
Szerelmet nem látok a női szemekben.
Utcákon, tereken, közeli helyeken,
A lányok nevetnek apró s torz fejemen…
Egyszer porból lettem majd azzá is leszek,
Bár azzá lennék most, a remény elveszett.
Így minek éljek, ha egy lány sem szeret,
Ha egy kedves női szív enyém nem lehet…
Éppen eleget éltem én már egyedül,
Darabokra is törtem mélyen legbelül.
Itt hagyom végleg eme hitvány világot…
Csak szedek előtte síromra virágot.


                                           Antal Dávid
                                            2014.10.22.
                  (Bikini – Közeli helyeken c. dal feldolgozás)