Egy újabb magányos Karácsony elé nézek...

   Igazi fájdalom


Nem az az igazi fájdalom,
Mitől könnyes lesz a szem,
Hanem az, mit magunkban hordunk,
Titokban és csendesen.
Egy életen át csak szenvedünk,
Ilyen ez a szerelem…
Főleg nekem e testbe zárva,
Mindig is reménytelen.
Remény nincs, soha nem is létezett,
E létből elég nekem,
A sötétségben emésztődve
Vágyamat elégetem.
Hosszú borongós évek óta
Fájdalom ül szívemen,
Hiába Mikulás, Karácsony,
Nem hozzák Őt el nekem…
Megelégszem egy ásóval is,
Mellyel kiásom sírhelyem,


                              Antal Dávid
                               2014.12.04.