Nagypapámnak tett fogadalmam
Már hosszú évek óta írogatok verseket,
Egyre összecsengőbbé csiszolom a rímeket.
Verseimet egykor drága nagypapám mentorállta,
Ő volt, ki soraimat jóval, s rosszal kritizálta.
Ő már nincs közöttünk, nincs, ki vezesse kezemet,
Nincsen szakember, ki bírálja sok új versemet.
De érzem s tudom, hogy fentről még odafigyel rám,
S titokban még mindig ő vezeti a ceruzám.
Megfogadtam papám sírjánál a temetőben,
Hogy elismert költő leszek egyszer a jövőben.
Úgy hogy nem adom fel soha, verselek, míg bírok,
A Magyar néphez még sok reménykeltő verset írok!
Egyszer elismert költő leszek, ez a nagy álmom,
Hogy verseimet olvassa majd egész országom.
S talán egyszer, fent a felhők felett a nagypapám,
Onnan a magasból, majd büszkén tekinthet le rám.
Antal Dávid
2014.09.19.