Egyszer mindenki meghal, ki így, ki úgy...

Egyszer elballagok


Egyszer majd eljön az idő,
Mikor innen végleg elballagok,
Nincs feleségem, gyermekem,
E világban örökséget nem hagyok…

Így nem örökli senki majd
Jó génjeimet és a nevemet,
Nincs akiért szívből éljek,
Belülről fojtogat a szeretet.

Szembe szomszédom a remény,
Ki soha sem vesz rólam tudomást…
Hiába süt ott kint a Nap,
Bent sötétség uralja a lakást.

Kemény harcot vívok belül,
Hogy napfény érje sötét szívemet,
Újra tudjak hinni benne,
Hogy lesz nő, ki beragyogja létemet.

Egyszer majd eljön az idő,
Mikor innen végleg elballagok,
S bennem nincs más csak félelem,
Hogy örökre egyedül maradok.


                                        Antal Dávid
                                         2014.04.19.