Egyszerűen nem tudok senki mást úgy szeretni, ahogy Őt szeretem

     Hűen kitartva


Tovaszállnak a hosszú évek,
De megmaradnak az emlékképek.
Már igen sok lányt, nőt ismerek,
De öt éve csak egyet szeretek.

Úgy szeretem, ahogy senki mást,
És sokszor tettem neki vallomást.
Nagyon sok szép lány él a Földön,
Én mégis csak Ő hozzá kötődöm.

Ha romantikus filmet nézek,
Belül hatalmas fájdalmat érzek.
Akkor Ő jut mindig eszembe,
Kit örökre bezártam szívembe.

Távol van, így ritkán láthatom,
Ettől is nagy a lelki bánatom.
Én vagyok a költő, s Ő a Múzsa,
Szívem aranylik, mint egy tábla búza.

Ha kedves mosolya rám ragyog,
Úgy érzem, igazi ember vagyok.
S nem csak egy torzszülött rémség,
Kit kitaszít az emberi népség…

Talán boldog lehetnék vele,
Ha felém fújná az élet szele.
Akkor is hű vagyok öt éve,
Hogy szívemnek kialudt reménye…

Soha nem akarom feledni,
Csak Őt tudom igazán szeretni!
Az én kedves Múzsám, Enikő,
Létemben egy igazi drágakő.

Tovaszállnak a hosszú évek,
De megmaradnak a szép emlékek.
A legfontosabb mindig Ő lesz,
Szívem, lelkem Érte bármit megtesz!


                                                   Antal Dávid
                                                    2013.11.27.