éjszakai merengés az ablakban

    Mint égen a Hold


Ablakpárkányra hajtom a fejem,
És a sárga Holdat úgy kémlelem.
Álom szemeimre nehezen jön,
A magánytól ki is csordul pár könny.

Sárga Holdban az Ő arca ragyog,
Bárcsak itt lenne, ahol én vagyok.
Szívem felpörög s hevesen lüktet,
Sok gondolat belé vágyat ültet.

Legutóbb látva oly gyönyörű volt,
Mint csillagos égen az aranyló Hold.
Csak ott álltam mereven s csodáltam,
Abban bízva, végre rátaláltam.

Sok csillag fent szelíden pislákol,
Szívem a szerelemtől fellángol.
S ott pihen fejem az ablakpárkányon,
Őt, amíg élek, meg kell találnom!


                                            Antal Dávid
                                             2013.07.05.