Életem így nyer értelmet

Célom mosolyt csalni az emberek arcára


Ha néha jó kedvem van, s épp az utcákon sétálok,
Gondolatban mindenkinek boldogságot kívánok.
Sok-sok emberre rámosolygok kedvesen, vidáman,
Hogy jobban érezzék magukat ebben a világban.

Ha sikerül mosolyt csalnom egy-két ember arcára,
Már is egy kis színt viszek a szürke hétköznapjába.
Ez által a létezésem értelmet nyer a Földön,
Ha az emberek iránti tiszteletet megőrzöm.

Ha segítek gondjaikat kis időre feledni,
Számukra is jobb érzés lesz e világban létezni.
Arra a kis időre szivárványt látnak az égen,
S megszűnik az érzés, hogy elvesztek a sötét éjben.

A várost egy különleges bika sapkában járom,
Hogy megbámulnak az emberek, egy csöppet se bánom.
Hiszen ez által arcukra egy kis mosolyt csalhatok,
Így válnak számomra értékessé a hétköznapok.

Kezdem végre látni létezésem okát és célját,
Én nyújtok le az embereknek a szakadékba létrát.
Amelyen lelkük sötétségéből fel tudnak mászni,
S talán sikerül az élet szebb oldalát meglátni.

Emberek arcára mosolyt csalni, ez az én célom,
Hogy emlékükben megmaradjon egy halvány, de szép nyom.
Ha néha jó kedvem van, s éppen az utcán sétálok,
Minden embernek szebb s boldogabb életet kívánok.


                                                                         Antal Dávid
                                                                          2013.12.20.