Elhunyt vadászgörényem emlékére ♥ :(

Frida, a vadászgörényem emlékére


Vörösen izzik lenyugvó Nap sugara,
Égen szárnyal a halál fekete madara.
Elhunyt a hű társam, a pici állatom,
Leírhatatlan most a lelki bánatom.

Parányi állatka, elbúcsúzom tőled,
Nyugodj fent békében, rád szórom a földet.
Kedves emléked, mind megőrzi a szívem,
Te voltál, ki igazán fontos volt nékem.

Együtt szenvedtünk a tikkasztó hőségben,
Nyolc évet éltünk szeretetben, hűségben.
Elszólított mellőlem az égben az Úr,
Most mindkettőnk számára magányos az út.

Elengedtem pórázod, hogy szabad lehess,
Hogy ne akadályozzon, bármerre mehess.
Mi ketten együtt egy szép jelképpé váltunk,
Ismert már mindenki, bármerre is jártunk.

Fridának hívtalak, mint egy spanyol festőt,
Festettem is rólad képet, legalább kettőt.
Azokkal díszítem ki az üres szobám,
Így azokon viszont láthatlak, Fridám.

Hiányozni fogsz s nem felejtelek soha,
Szívemben örökre ott van mancsod nyoma.
Szerettelek és te is szerettél engem,
Nyugodj fent békében drága pici szentem.


                                                            Antal Dávid
                                                             2013.08.05.