Elviselhetetlen a hiányod

              Sötét napok


Arcomat ismét bús könnyek hada mossa,
Bánat a lelkemet a földbe tapossa.
Megint hosszú napok telnek el nélküled,
Hogy fogom kibírni… fojtogat a rémület.

Elveszek a csendben, ha nem hallom hangodat,
Nehezen élem meg nélküled a napokat.
De néha korog gyomrom, csak nincs étvágyam…
Nem tudok enni, ha arcodat rég láttam.

Felkelni nincs kedvem, nincs erőm, ha tudom,
Hogy nélküled telik el egy újabb napom…
Az ágyamon kisírt szemekkel heverek,
A hiányodtól borzasztó mód szenvedek.

Te vagy az öröm minden napomban, hetemben,
Ha nem láthatlak, könnyek ülnek szememben.
Szemeimben könnyek, szívemben fájdalom,
Mikor két barna szemedet nem láthatom.

Kibírhatatlan hiányod, mert szeretlek,
Boldog perceim csak melletted lehetnek.
Fontos vagy nekem, ezért becsüllek, féltelek,
Szívem felszíne nélküled csak üres telek…

Komor, sötét napok köszöntenek rám újra,
Csak te lehetnél gyógyír e pár napos búra…
Te lennél az orvosság, ha itt lennél velem,
De nélküled sötétségbe borul egész hetem.


                                                      Antal Dávid
                                                       2015.04.08.