Ennél jobban már nem hiszem hogy lehetséges

Megtört lélek


Még létezem bár, de megtörve,
Boldogtalanul, meggyötörve…
Élet súlya alatt görnyedek,
Szívemből hullajtok könnyeket.

Létezem, de nem tudom miért…
Hiszen amúgy sincsen kiért.
Csak ülök a sötét szobában,
Egyedül fekete ruhában.

Így a sötétségbe olvadok,
Senki sem tudja, hogy itt vagyok.
Elrejtem sok bús könnyemet,
Úgy sem értik meg lelkemet…

Megtört a szerelem, az élet,
Már csak ülök s várom a véget.
Megtörve bár, de még létezem…
Helyem e világban nem lelem.


                                          Antal Dávid
                                           2015.03.30.