Ezért lettem ilyen...

Zárkózottságom oka


Kiskoromban sokan csúfoltak,
Kortársaim mindig gúnyoltak…
Maguk közül kirekesztettek,
A külsőm miatt kinevettek.

Hangom is bántja a füleket,
Ezért beszélek oly keveset.
Ajkaim ritkán nyílnak szóra,
Csöndben telik a legtöbb óra.

Engem gyakran kislánynak néztek,
S emellé „Kis Fejűnek” becéztek.
Visszahajlott szemüvegem szára,
Ezért voltam az „ufo-k lánya”…

Könnyen törik a gyermeki lélek,
Minden embertől nagyon félek.
Egyedül sehova se mentem,
A félelemtől zárkózott lettem.

Kezdeményezni, nyitni nem merek…
Félek, mit gondolnak az emberek.
Mit gondolnak rólam, ha látnak,
A félelem éjjel-nappal áthat.

Mai napig félelmet érzek,
Kis gyerekkorom óta vérzek.
Soha sem tetszettem a lányoknak,
Rég búcsút intettem az álmoknak…

Mindig őszinte a gyerekszáj,
Gyerekkorom emléke ezért fáj.
Nem feledem soha, mit éltem át,
Ami sötétbe burkolta a mát…

Sokan csúfoltak kiskoromba,
Így bezárkóztam otthonomba.
A gyerekkorom meggyötört,
S emberi lelkem összetört.


                                  Antal Dávid
                                   2014.11.05.