Fájdalmas szerelem

        Roskadozó szívem


Szívem megroskad a szerelem súlya alatt,
Boldogságra e világban soha sem akadt.
Hiába dobog már hosszú évek óta,
Elveszett a remény, kiszaladt az út alóla…

Könnyeimmel küzdök magányos éjszakákon,
Egymagamban forgolódom a széles ágyon.
Az ágyamon minden éjjel elveszett vagyok…
Nem fekszik mellettem lány, kit átkarolhatok.

Szívem magányosan bolyong e kerek földön,
A szerelem sebeit örökre megőrzöm.
Rettenetesen nehéz a szerelem súlya,
Szívem a bánatát mindig fülembe súgja.

Hol lehet az út, ami majd hozzá elvezet?
Ami előttem volt egykor, de mára elveszett.
Ki tudná a szívemet visszaterelni rá?
Oly csodás dolog lenne boldognak lenni már!

De szívem csak roskadozik szerelem súlyától,
Sok sebtől vérezve elfordul e világtól.
Nem létezik remény… hagyjál békén szerelem,
Éppen elég seb van már szerető szívemen!


                                                             Antal Dávid
                                                              2014.05.21.