Félek

Félelem és reszketés egy életen át


Hevesen dobog, feszülten lüktet szívem,
Ebben a világban nem találom helyem.
Hogy mit hoz nekem a jövő, félek tőle,
Lehet, jobb lenne nem is kérni belőle…

A gyerekkorom lelkileg összezúzott,
Ezért is lettem ennyire bezárkózott.
Csúfoltak, gúnyoltak utcán az emberek,
Vad idegenekhez szólni nem is merek…

Nem vagyok határozott, sem talpraesett,
Az alma a fájától messzire esett.
Lelkileg nehéz esetlenül létezni,
Nem tudom, ez ellen mit lehetne tenni.
 
Csak unom magamat, semmihez sincs kedvem,
Bárcsak eltávozhatna végre a lelkem.
Érdeklődésemet kevés dolog kelti fel…
A stresszt csillapítani nem tudom semmivel.

Sokat kell küzdenem, hogy jó kedvem legyen,
Mert úgy érzem e világban nincsen helyem.
Éjjel-nappal, folyton ideges vagyok…
Most a szerelemtől darabokra szakadok.

Szívem feszülten lüktet, hevesen dobog,
Számomra az élet félelmetes dolog.
Félek attól, hogy a jövő mit hoz nekem,
E világban egyáltalán van e helyem…


                                                     Antal Dávid
                                                      2014.05.24.