Fölöslegesen vagyok ebben a világban...

        Miért és minek?


Minek szeretni, ha viszonzatlan marad,
Ha szívem örökre egymagában ragad…
És ugyan mondd, miért létezik szerelem?
Hiszen semmi más, csupán lelki gyötrelem…

Minek is keressem, ha úgy sem találom,
Soha sem akar rám találni a párom…
Ami sosem történt meg, hogy higgyek benne?
Tán a helyem nem is e világban lenne?

Életem csak a szeretetnek szenteltem,
De lányra, aki elfogad így, nem leltem.
Lehet, hogy ilyen lány a Földön sehol nincs…
Így szívem értéktelen, senkinek se kincs.

Már nem lennék, ha nem félnék a haláltól,
Esélyt úgy sem kapok soha a lányoktól…
Szerető szívemben csak a fájdalom él,
Már magam sem tudom, mi létemben a cél…

Csak eggyé válnék végre a föld porával,
És elszállnék jó messze szelek sodrával.
Semmivé válnék, megszűnnék létezni,
Csak szívem fájdalmát ne kelljen érezni…

Reménytelenség, miben régóta élek,
Csak az bánt engem, hogy a haláltól félek.
Minek éljek, ha soha sem lehet párom?
Mért ne haljak meg, hisz a szerelem csak álom…

Mondd! Miért éljek, mondd minek és miért?
Hogyha a szívem nem doboghat senkiért…
Nincs senki, aki beragyogja létemet…
Így kivágom és elhajítom szívemet.


                                                           Antal Dávid
                                                            2013.12.03.