Frida emlékére

         Kerek egy éve nélküled


Csend vesz körül, s megint hullnak a könnyeim,
Felszínre törnek régi szép emlékeim,
Amikor még itt voltál Te is mellettem,
Az én kis görényem, kit szívből szerettem.

Már kerek egy éve, hogy itt hagytál engem,
Hatalmas fájdalmat keltve ezzel bennem…
Minden egyes nap sírodhoz letérdelek,
Nem feledem soha kedves emlékedet!

Barátnőt pótoltad nyolc éven át számomra,
Egy éve sötétség vetül minden álmomra…
Mert nagyon hiányzol kedves kis görényem,
Nélküled egyedül sétálok a sötétben…

Még ma is gyakran kérdezik, ha bemegyek a főtérre:
„Nem te vagy az a srác, kinek van egy vadászgörénye?”
Egykoron mi voltunk a Hírös Város jelképe,
Emberekben tovább él e furcsa páros emléke.

Kerek egy éve, hogy Rád szórtam a földet,
Szememből csak folynak százával a könnyek.
Egy vágyam maradt, csak egy valamit szeretnék,
Hozzád húz a szívem, bár utánad mehetnék.

Összekulcsolt kezekkel imát mondok érted,
Hogy a felhők felett is nyugodt legyen léted.
Gyertyát gyújtok sírodon s elé térdelek,
Nem feledem el a veled töltött éveket!

Te vagy az egyetlen, kit meg tudok siratni,
Kit nem tudok a szívemből soha kirakni.
Csak sírok, mert eltűnt minden szép e világból…
Kedves kis görényem, Frida, nagyon hiányzol!


                                                                   Antal Dávid
                                                                    2014.08.04.