Gyíáá

         Szívem lovasa


Bánat lovagol az én dobogó szívemen,
Mert számomra elérhetetlen a szerelem.
Később hogy lehetnék majd hű, ha most feladom?
Felemészti szívemet a mély bánatom.

Felettem zord esőfelhők lebegnek,
Körülöttem esőcseppek csepegnek.
Szakadó esőben én csak ott állok,
S az esővel szerte folynak az álmok.

Bánat lovagolja meg a szívemet,
S mély fájdalom járja át a lelkemet.
Bár egy berozsdásodott gép lehetnék,
S ily nagy szerelmet többé nem éreznék…

Dobogó szívem lovasa a mély búbánat,
Sötétbe taszítja a jelenem, a mámat.
Bárcsak megtapasztalnám, hogy mi a boldogság,
Ha viszont szeretne, csak az lenne orvosság.


                                                          Antal Dávid
                                                           2014.07.27.