Rájuk gondolva
Ahol összefut a Duna és a Rába,
Ott leltem én egykor sok igazbarátra.
Akik támaszaim voltak jóban, s rosszban,
Akikre számíthattam mindig a gondban.
Ők a családom, nem csupán csak barátok,
Drágábbak szívemnek, mint a gyémántok.
Kínzó minden nap, mit távol töltök tőlük,
De boldog vagyok, hogyha hallok felőlük.
Vidám mosolyom ritkábban ül arcomra,
De szívesen gondolok vissza a napokra,
A napokra, melyeket velük töltöttem,
A percekre, mikor közöttük lehettem.
Őket szeretem, s el soha sem feledem,
Visszatérek hozzájuk, amikor tehetem.
Ott, ahol a Dunába ömlik a Rába,
Odaköt engem boldog emlékek száza.
Győri barátaimat nem feledem soha,
Örök marad szívemben szép emlékük nyoma!
Magányos estéken ők járnak fejemben,
Sok sikert kívánok nekik az életben.
Antal Dávid
2015.05.30.