Gyötrelem...

 Nekem ilyen a szerelem


Szemem sarkából könny fakad,
Szempilláimon fönnakad.
Majd lefolyik az arcomon,
S porba hull minden alkonyon.

Koszos porba hull sok könnyem,
Mióta e földre jöttem.
Sok a könny, mert fáj a szívem,
Millió seb a felszínen.

Millió seb mind egy-egy lány,
Kikért egykor égett a láng,
De felperzselték szívemet,
Így okozva sok sebemet.

Millió sebemből vérzek,
Semmi mást, csak fájdalmat érzek.
A nők soha sem szerettek,
Állandóan kinevettek…

Hiába kedves mosolyom,
Mely ott ragyog az arcomon,
Hiába nagy az én szívem,
Boldogtalan földi létem.

Huszonhét év remény nélkül,
Szívem semmivé lesz végül,
Nincsen, akiért dobogjon,
Nincs, kiért a láng lobogjon.

Mindig viszonzatlan marad,
Szívem a magányban ragad…
Ugyan ki tudna szeretni,
Ki ne akarna feledni?

Milliónyi seb szívemben,
Mint ahány könnycsepp szememben,
Szeretnék, de nem tehetem,
Nekem ilyen a szerelem…


                              Antal Dávid
                               2014.10.08.