Egyetlen kincsem
Egyszer volt egy vadászgörényem,
Ő hozzá köt sok szép emlékem.
Frida Kahloról kapta nevét,
Rabul ejtette az ember szívét.
Együtt sétáltunk parkban s téren,
De elveszítettem Őt régen.
Pár éve egy rossz döntést hoztam,
Szegényt így magánnyal kínoztam.
Magára hagytam négy évre Őt,
Meg is bántam már réges-régen Győrt…
Rengeteg idő veszett kárba,
Mit nem szentelhettem Fridára.
Ő csak várt, hogy két hét elteljen,
És engem újra megleljen.
Ő volt az én igazi társam,
Mindig vártam, hogy újra lássam.
Boldogok voltunk nyolc éven át,
Párosunk örök jelképpé vált.
A központban gyakran sétáltunk,
Így lassan híresekké váltunk.
Ő volt az én legdrágább kincsem,
De elvette tőlem az Isten…
Hiányzik a sok közös séta,
Bárcsak lenne a Mennybe létra.
Mindennap felmásznék, hogy lássam,
És megöleljem kedves társam.
Ki szívemnek igazi smaragd,
Ki után szívem üres maradt.
Bár lenne egy létra a Mennybe,
De nincs… csak könnyek a szemembe.
Hiányzik e szőrös kis jószág,
Kitől létemben volt egy kis jóság.
Már csak egy gyertya ég a síron,
Emlékét éjjel visszasírom.
Ő volt nekem a mindenem,
Kérlek, vigyázz rá fent Istenem!
Antal Dávid
2013.11.21.