Hiányzol Frida

   Legdrágább kincsem


Augusztusi Nap perzselő tüzében,
Láttam valamit Balaton víztükrében.
Nagy kék fellegekből nyúlt alá az Isten,
S elvette, azt, mi volt, a legdrágább kincsem…

Elvette tőlem, ami fontos volt nekem,
Azóta nem találom sehol a helyem.
Szívemben él tovább a kis vadászgörény,
Nélküle, hogy lehetnék újra boldog én?

Számomra barátnő helyett barátnő volt,
De Isten szívem mélyén most mindent kiolt.
Egyetlen nő volt, ki igazán szeretett,
Aki boldog volt, mikor velem lehetett.

Velem töltött kerek nyolc szép s hosszú évet,
Nélküle elviselhetetlen az élet…
Nincs többé, akivel sétálni lehetne,
Nincsen többé nő, ki szívéből szeretne.

Elvesztettem őt, akinek fontos voltam,
Mert magára hagytam, mikor döntést hoztam…
Elköltöztem s ő itthon maradt egyedül,
Ez a döntés fáj azóta is legbelül.

Egyszer volt egy aranyos vadászgörényem,
Amióta nincs, szívem nagyon törékeny.
Már nem nyalogatja senki csontos kezem,
Isten porrá zúzta emberi életem.


                                                       Antal Dávid
                                                        2014.02.03.