Tengerparton
Adriai nyár van ismét,
Feltör bennem a sok emlék,
Ahogy a tengerparton ülök,
És a múltban elmerülök.
Mint ahogy búvár a vízben,
Úszkál a tenger mélyében,
Tengeri sünökre lesve,
Sok kis zugot felfedezve.
Nagy hullámok mossák a lábam,
Napsugarak simítják hátam,
Köves tengerparton ülve,
Szép emlékekbe merülve.
Hajamba szél markol bele,
A part rákokkal van tele,
Kis tarisznyarákok hada,
Sziklák között szerteszalad.
Horvátország tengerpartján,
Hazámtól távol az Adrián,
Kéklő tenger s kék égbolt között,
Szívembe nyugalom költözött.
Jéghideg sörömet kortyolom,
Bikinis lányokat csodálom,
S közben a Nap nyugodni tér,
Izzó narancsban úszik az ég.
Antal Dávid
2014.07.09.