Hopp hopp!

       Talpra!


A padlón gyakran heverek,
De onnan mindig felkelek!
Ha csak kis időre is, de talpra állok,
Újra s újra erőt adnak a nagy álmok.

Gyakran érnek vereségek,
Amelyekkel szembenézek.
Hiába heverek a padlón, felkelek,
Mert hiszem, hogy egyszer még én is nyerhetek!

Harcos szív dobog testemben,
S éltet minden küzdelemben.
Millió sötét napot élek meg én is…
De néha arcomon mosoly ragyog mégis!

Hiába üt ki az élet…
Újra felállok, míg élek!
Minden egyes nappal új rekordot döntök,
Így, sorstársaim szívébe reményt öntök.

Megcáfoltam a jóslatot,
Megélek minden holnapot!
Tíz-tizenkét évből huszonhét lett máig,
S harcolok, hogy éljek legalább még százig.

Padlón hiába heverek…
Erőre kapok s felkelek!
Egész életem hatalmas küzdelem…
De felállok, mert még van miért küzdenem!


                                                                            Antal Dávid
                                                                             2014.10.25.