Igaz történet

              Megtörtént


A kocsmában ülök s előttem egy korsó sör,
Lehajtom egyből, a szerelem úgy gyötör…
De egy sör nem elég… rendelek még egyet,
Sör töltse ki gyomromat, mint bánat lelkemet.

Repül az idő, már öt korsónál tartok,
Szerte-széjjel kóvályognak a gondolatok.
Nem vagyok már józan, virágzik a Pokol,
Teszi a hatását a sör és az alkohol.

Hiába annyi sör, hiába vagyok részeg,
Nem hat… a szerelemtől továbbra is vérzek…
Pár liter sör gyomromban, szívemben fájdalom,
Semmi sem enyhíti szerelmi bánatom…

Haza motoszkálok a sötét utcákon,
Egyszer-kétszer hasra esve a kis buckákon.
Jobbról vagy balról a fal támaszt meg néha…
Így részegen haza találok-e még ma?

Haza érve egyből egy kád vízbe ülök,
Kivagyok… s fürdés közben álomba merülök…
A kádban ébredek… felmegyek az ágyba,
Továbbra sincs kedvem létezni e világba…

Nem lehet az enyém, akit szívből szeretek,
Ebben a világban senkié sem lehetek…
Nem marad más vigasz, csak a sör, az alkohol,
Amitől nem lángol úgy bennem a Pokol.

Megtörtént már párszor ez a kaland velem,
Mert régóta kínozza szívemet szerelem…
S hiába menekülök éjjel álmaimba,
Még ott sem létezhetek boldogabb világba…


                                                                    Antal Dávid
                                                                     2014.08.01.