Ilyen a világ

                   Reggel


A fénylő csillagok mind nyugovóra térnek,
Asztali vekker szájából felharsan az ének.
Hangosan rikácsol, és az asztalon pattog,
Miközben nagytestvére fent a falon kattog.

Kacsák úsznak a tükörsima vízfelszínen,
Buborék pislog a kávéban a tejszínen.
Édesanya puszival ébreszti gyermekét,
Egy fiú átöleli még egyszer szerelmét.

Mocorogni, zümmögni kezd ezernyi város,
Asztalon kávé és szendvics, sonkás, lekváros.
Lakáskulcsok százai forognak a zárban,
Kómás fejek hajladoznak az iskolában.

Utat súrolja a jól lakott buszok hasa,
Mindenfele szétárad friss cipók illata.
Kihalt, üres utcák hirtelen zsúfolttá válnak,
No, lám csak a percek egyre gyorsabban szállnak.

Nagy felhő paplanját ledobja végre a Nap,
S a kék égbolton egyre magasabbra halad.
Üres lakásokban megigazított ágyak,
Sűrű füstöt köhögnek a gyárak.

A folyó nyugodt felszínén kacsák lebegnek,
Zöld mezőkön méhek milliói repkednek.
Mindenhol felpörög kora reggel az élet,
Nagymamák máris főzni kezdik az ebédet.

Visszafogja magát, nem rikácsol a vekker,
Enyhül a nyüzsgés, nyugodttá válik a reggel.
A Nap már magasan jár odafent az égen,
És nézi, hogy mi zajlik alatta a mélyben.


                                                            Antal Dávid
                                                             2014.02.27.